Sziasztok!

Ez a bejelentkezés az előzőhöz nagyon is kapcsolódik, melyről meg kell jegyeznem, hogy egy hatalmas dolgot kifelejtettem, mert nekem annyira természetes volt egész életemben, hogy nem voltam tudatában, hogy ez nem mindenkinél van így, de felhívták rá a figyelmem, így szeretném korrigálni hibám, még pedig azt, hogy a családom egész életemben támogatott abban, hogy azzá váljak aki szeretnék lenni, és próbált afelé terelni, hogy szeressem magam, és ezt nagyon köszönöm nekik. Remélem senki nem érezte ezt elhanyagolásnak, mert nem lekicsinyleni akartam a belém vetett hitüket, csak egyszerűen olyan releváns volt számomra, hogy abban a hitben éltem ezt mindenki magától tudja.

De térjünk is a mai témára ami nem más, mint az, hogy merj önmagad lenni. Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy folyamat, mindenkinél, nem csak nálad, és a Kis Gizinél, nálam is, és szerintem még sok más embernél is. Tudni kell, hogy az egyik nagy oka, hogy úgy döntöttem írok erről, az nem más, hogy a hétvégén átestem egy apróbb változáson, még pedig abban, hogy pastel rózsaszín ombre lett a hajam, amivel nagyon elégedett vagyok. Már nagyon régóta gondolkozok a színes hajon, de mivel megosztó volt az ötlet a családomban, és a barátai körében is, nem volt merszem. De most, hogy belevágtam a bloggerkedésbe, kissé bátrabb lettem, és úgy döntettem passzoljak a nevemhez, legyen pink a hajamban. Szóval hosszas gondolkodás után csak elszántam magam, és nem bántam meg, nem lett olyan erőteljes, mint ahogy segítőmmel számítottunk rá, de így is nagyon boldoggá tett az eredmény, amellett, hogy csak ideig óráig lesz meg mivel csak színezőt használtunk, hisz én se tudtam, hogy végül tetszeni fog-e, és nem is vagyok biztos, hogy megint hajfesték mellett tenném le a voksom.

A mai, korán kelős, ügyintézős, végig dolgozós napot, egy kis súlyzózással, és táncos nyújtással kevert jógával, egy forró fürdővel, és a jól megérdemelt esti teámmal zárom (igen van reggeli teám is), remélem nektek is ilyen produktív napotok volt, és pár napon belül újra jelentkezem, addig is legyetek boldogok, és ne foglalkozzatok azzal, hogy ki mit gondol rólatok.

UI.: Drága köszönöm, hogy rám hagytad a tollad, bár ő nem beszélget velem, azért csak betölt egy kis űrt, aztán nem elfelejteni.

Csókol:

EcciPink