Sziasztok!

A jó idő beköszöntével a hosszú séták ideje is eljött, így gondoltam mesélek nektek egy kicsit a napom fénypontjáról.

Már bemutattam nektek Jestert, a közel jövőben  majd Nixet, és Herceget is, de egyelőre maradjunk a hiperaktív bolond kölyöknél. Juhászkutya lévén hatalmas a mozgás igénye, ami okán képtelenség kifársztani, de ma biztos sikerült. Én több mint öt kilométert sétáltam, de ez nem jelenti azt, hogy neki nem volt meg akár tíz is, mivel póráz nélkül sétáltunk az idő a80%-ban, így volt lehetősége előre futni, majd visszajönni hozzám, ami teljes elégedettséggel töltötte el, sőt meg arra is volt lehetősége, hogy jól megugasson egy elhagyotott porszívót (Mert ám tudni illik, ők ketten ősi ellenségek).

Mivel az idő meleg volt, még a szél ellenére is, így az az egy óra a szabadban boldogság bomba volt számomra. Az az öröm amit a kutya szemeiben látok amint megpillantja a pórázt a kezembe, egyszerűen felbecsülhetetlen. Az a legnagyobb motiváció, hogy őt boldoggá tehetem ezzel, és igazán ez ami engem is azzá tesz. Nem tudom, hogy vajon csak én vagyok így, de képtelen vagyok betelni azzal a  kajla pofijával amikor öröm sugárzik a szeméből, imádom, nem lehet betelni vele.

És azért ne feledkezzünk meg az új szerzeményemről, a brutál kék edzőcsukámról, egyszerűen beleszerettem amikor megláttam, és, hál' égnek még a pénztárcám se igazán terhelte. Éljenek a noname cuccok, mert aztán minek szégyellni, ha valami nem márkás, attól még lehet jó.

Csókol:

EcciPink