Tudom, hogy sokan küszködtök azzal a problémával, hogy máshoz méritek magatok, és sajnos én is beleesek ebbe a hibába néha, de ilyenkor emlékeztetem magam, hogy nem vagyunk egyformák, és egy embernél kell jobbnak lennem, mégpedig a tegnapi önmagamnál. Ez a fontos! Ne törődjetek azzal, hogy Gipsz Jakab húsz kilót fogyott egy hét alatt törődjetek azzal a fél kilóval amit ti leadtatok, hisz idővel az is lesz húsz kiló, már ha az a cél, hisz mindenkinek más a célja. Ne egy szám határozzon meg titeket, ne érezzétek rosszul magatokat csak egy szám miatt, nézzetek a tükörbe és a szerint ítéljétek meg magatok, de bármi is legyen, fogyjatok, hízzatok, izmosodjatok az a fontos, hogy szeressétek önmagatok.
Nehéz megtanulni, és én is a tanulás folyamatában vagyok, vannak pillanatok amikor ki nem állhatom magam, és vannak a pillanatok amikor büszke vagyok, ahogy ma is. Napok óta nem álltam mérlegre, és ma mikor megtettem fél kilóval voltam kevesebb, mint amit a múlthéten mértem. Nem egy hatalmas súly leadás, de örülök, hogy haladok a célom felé, ami minél több felesleges kiló leadása, majd 1-2 kiló visszaszedése izomból, és mint láthatjátok a saját tempómban, a saját kereteim között haladok a cél felé és ennyi a lényeg semmi más.
Szóval ne feledjétek az a fontos, hogy ti szeressétek magatok, és büszkék legyetek az apró győzelmekre is, mert anélkül semmi értelme az egésznek.
A mai nappal kezdhetem is mesélni mennyire is vagyok ügyetlen. Mert az vagyok! Tegnap este előkerült drága régi barátom a gördeszkám, akit hét, mondom HÉT éve nem láttam, mert a padláson pihent. De én kitaláltam, így fogok közlekedni, így gyorsabb a busztól stb.. Hát elmondom nektek nem volt az, sőt lassabb volt, és fárasztóbb, de ez a fitt élet lényege nem igaz? Szóval biztos jót nevettek ma azok akik a fővárosban láttak a deszkámon, vagy a buszon kihallgatták amíg legjobb barátnőmnek ecsetelem, miszerint bár azt hittem, a gördeszkázás olyan mint a biciklizés, nem olyan, hogy ráállsz és már tudod is amit valaha tudtál. De leszállva a buszról eldöntöttem, én azért is visszafejlődök arra a szintre amit hetedikesként (húúú de régen volt) tudtam, azaz gurulni amerre akarok. Hát van még mit fejlődnöm, sokszor járt előrébb a deszka mint én, de nem kerültem soha föld közelben, és sokkal jobb volt mint a budapesti bénázásom. Szóval drukkoljatok, mert jó lenne embermódjára gördeszkázni lassan.
Most pedig térjünk a büszkeség részére. Az elmúlt három napban eléggé maga alá temetett az influenza, tegnap már jobban voltam, de egy két kilométeres kutyasétáltatásnál többre nem voltam képes. De mára teljesen erőt vett rajtam az edzés hiány, főleg, hogy előtte se volt sajnos időm a hétvégén edzeni, úgyhogy neki álltam és több mint ötven percig toltam a fenék, comb edzésem, és tudom, hogy ez nem sok, de mióta abba hagytam tavasszal a rendszeres edzést, sajnos ennyi se jött össze igazán, nemhogy még betegen. Ezek után már látom a fényt az alagút végén, hogy végre visszaszokok a régi rutinokhoz, és szokássá nevelem őket remélhetőleg életem végéig, de ez még a jövő zenéje, most inkább örülök annak, hogy mindezek után még arra is volt energiám, hogy kivigyem a drága border colliem egy rövid sétára, amelyből kutya fárasztó sprintelések lettek, nem sok de még sose futottunk együtt, és én se vagyok egy nagy futó, talán majd most ezzel a kis lükével.
UI: Üzenem a srácnak akit bokán lőttem a deszkámmal, nagyon bocsi még egyszer, nem volt szándékos, csak kissé elfelejtettem, hogy kell deszkázni, de már jobb vagyok! Remélem te pedig jobban vagy!
Azért kezdek bele ebbe a blogba, hogy megosszam veletek a tapasztalataim. Nem azért, hogy elmondjam, milyen tökéletes az életem hanem, hogy elmeséljem a hullámvölgyeket, a boldog pillanatokat, a szomorúságokat, a fenteket és a lenteket, az egészséges életmód állandósításában, a gazdi szerepében, fiatal pályakezdőként, boldog barátnőként.
Szóval ez nem amolyan "Így kell tenned, hogy olyan tökéletes legyél mint én", sokkal inkább én ennyire vagyok béna, talán mint jobban is mint ti, de küzdök, harcolok, és az álmaim élem, vagy legalábbis az utamon vagyok afelé. Remélem élvezni fogjátok a blogom, és örömmel fogjátok olvasni további írásaim, és velem nevettek, sírtok majd ezen a hatalmas utazáson, melyen elindultam, és most már nem tervezek megállni.
